“Szia, én vagyok az.”

Szia, én vagyok az. Nehéz olvasmány lesz ez nektek, de azért írom le, mert tudom, hogy amikor azt érzitek, hogy képtelenek vagytok megbirkózni a szituációval (tehát ne sírj anya!) el tudjátok olvasni és remélhetőleg segíteni fog nektek, hogy átvészeljétek a nehéz időszakokat.

Kezdetnek, a fenébe is, eltaláltak. Hogy ezt így letisztáztam, elmondhatom, azokat a dolgokat amelyket remélhetőleg már régebben sikerült érthetően elmondani nektek. Ha még sem, akkor itt most megteszem. Egész életemben itt voltatok nekem, jóban és rosszban, egy kicsit mint egy házasságbeli jóban rosszban.

Nélkületek, azt hiszem nem tudtam volna addig kitartani ameddig kitartottam. Úgy haltam meg, hogy azt csinálhattam amire születtem. Boldog voltam és jól éreztem magam a bőrömben. Jóllehet a hadsereg lett a végzetem, a katonaság tett azzé, ami vagyok. Kérlek, ne gyűlöljétek a hadsereget.

Egy dolog amit biztosan soha nem mondtam el nektek, a vicceeimmel kapcsolatban azzal kapcsolatban, hogy az igazi életem a hadseregben kezdődött. Ez nem igaz, NAGYON is nem igaz. Az életem jóval a haseregbe lépés előtt kezdődött, nyílvánvalóan, de úgy is tudjátok miről beszélek. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam hanyagolni a családot, mérges lettem, ahogy próbáltátok megtanítani nekem megkülönböztetni a jót a rossztól. Azt akarom mondani, hogy csak akkor ismertem fel, hogy ti csak segíteni próbáltatok nekem, amikor bekerültem a hadseregbe. A TI segítségetek nélkül soha nem lettem volna az az erős karakter aki voltam és soha nem lettem volna olyan elhatározott, hogy elvégezzem a feladataimat.

Ha lehetne egy kívánságom az életben, akkor az ez lenne: csináltam olyan dolgokat , amelyket sokan soha meg sem próbálnának megcsinálni. Azzal, hogy Afganisztánba mehettem beteljesedett az álmom, elértem a célomat. Tudom, fiatal vagyok, ez a tény még inkább összetöri a szíveteket, de valahogy meg kell találnotok azt az erőt amelyet én találtam, hogy véghez vigyem azokat a dolgokat, akármilyen nagy is volt a kihívás, amelyket véghez vittem.

Ahogy írom ezt a levelet látom ahogy mind sírtok és gyászoltok, de ha lehetne egy kívánságom a halálomban, az az lenne, hogy ne sírjatok és kövessétek az álmaitokat, ahogy én tettem. Ha látnám, hogy sírtok megszakadna a szívem. Szóval, szárítsátok fel a könnyeiteket és vágjatok jópofát a család és a barátok kedvéért, akiknek szükségük van rátok.

Azt akarom, hogy mindegyikötők váltson valóra egy álmot és amikor az álom beteljesült érezzétek azt amit én éreztem az elért eredményeim miatt.

A fiú testvéreihez szól a következő rész: Mindketten csodálatos férfiak vagytok és azok is lesztek egész életetekben. Mindketten megérdemlitek a boldogságot és a beteljesült álmokat.

Apa- példaképem, barátom, a legjobb barátom, tanítóm, edzőm, minden amiben sikert értem el az életben, Neked köszönhetem és talán magamnak is egy kicsit. Nagyszerű ember vagy, tökéletes példakép és ezt az elmúlt két év alatt, amit a hadseregben töltöttem ismertem fel. Kettőnk kapcsolata most van igazán a csúcspontján. Nem mondok köszönetet semmiért, mert tudom, hogy azért tettétek mert szerettek, nem azért, hogy hálálkodjak. Ez az ami a legnagyobb büszkeséggel tölt el.

Anya, hol is kezdjem, ha rólad van szó. Kezdetnek, tökéletes vagy, az illatod, az ölelésed, ahogy az életedet a fiaidnak szentelted, különösen ahogy vigyáztál ránk minden lépésünknél. Szeretlek, neked köszönhetem, hogy idáig jutottam, jobban szerettél mint valaha gyereket szerettek és ez a szeretet adta azt az érzést, hogy különleges vagyok.

Egyszerűen remek ember vagy és remélem ez a levél valahogy segít neked abban, hogy szerencsésen átvészeld ezt a megrázó időszakot. Ne feledd, NE gyászold a halálomat! Még, ha kivitelezhetetlennek is tűnik most, ünnepeld azt a szuper életet, amelynek megvoltak csúcspontjai és a mélypontjai is.Jobban szeretlek, mint ahogy el tudnád képzelni és a te egyéni megoldásaid segítettek abban, hogy átvészeljek mindent. Kívánom a legjobbakat az álmaid elérésében.

Ne feledd, fel a fejjel!

Szeretettel

Cyrus

Cyrus Thatcher 2009-ben 19 évesen esett el Afganisztánban. Halála előtt írt egy levelet a szüleinek, hogy átadhassák nekik, ha elesne harcközben.

Eredeti angolnyelvű levél ezen a linken is elérhető: https://www.framlinghamcollege.co.uk/latest-news/rifleman-thatchers-letter-home/

Fordítás: Molnár-Csiki Maren

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Create your website with WordPress.com
Get started
%d bloggers like this: