1848-ban is, mint minden háborúban és forradalomban a természet adta, születésünk pillanatától minket illető jogokért harcoltak, harcolunk. A kormányok, az államok a meghódítandó terület feletti kormányzásért harcolnak, de az adott területen élők a saját jogaikat probálják megvédeni, akár az életük árán is.
A feudális uralkodókat senki nem vonta felelősségre, azért, mert nem adta meg a jobbágyok jogait, nem is tudták, hogy mindenkinek joga kell, hogy legyen a saját boldog és elégedett életének megteremtéshez.
Később a fejlettebb társadalmi berendezkedés keretein belül sikerült olyan államot létrehozni, ahol a polgároknak beleszólása és ellenőrzési joga van az „uralkodó” felett. Ennek az uralkodónak vagyis a kormány vezérének és az állam fejének elsődleges feladata lett a természet adta alapjogaink védelme és biztosítása. Nem a kormány, nem az állam adja őket, hanem ő vigyáz rá, biztosítja és megvédi őket. Ebből következik, hogy el sem veheti ezen jogainkat.
Mostanában elterjedtek azok a felvételek a közösségi médiában, ahol rendőrök világszerte erőszakot alkalmaznak békés tüntetők vagy maszkot nem viselő emberek ellen. Nem is akármilyen erőszakot. Ezeket a felvételeket nem látni az uralkodó TV csatornákon vagy újságok oldalain. De ettől függertlenül léteznek. A rendőrség feladata is a mi alapjogaink védelme lenne, világszerte. Hiába a minisztérium vagy a kormány utasítása, ők mégis, ahogy ők maguk mondják, szolgálnak és védelmeznek. Minket, a mi jogainkat védik.
Sajnos az emberek ma már olyan félelemben élnek hogy azt képzelik ők, mint civilek is intézkedhetnek maszkot nem viselő polgártársuk ellen.Nem intézkedhetnek és főleg nem alkalmazhatnak erőszakot, nem tarthatnak senkit sem fogva.
A végére tenném a legfontosabbat, a gyerekek traumatizálását. Ha egy gyermek elveszti a biztonságos életben vetett hitét (pozitív illúzió), akkor az úgy is marad. Nem lehet soha többé vissza adni az ártatlan világszemléletet. Mindenben a negatívat fogja látni az életben. Amikor ma azt hallja az ember, hogy egy 4-5 éves gyerek fél, hogy meg fog betegedni vagy halni Covidban, akkor az azt jelenti, hogy elveszítette az ártatlanságát. Egy gyerek nem élhet félelemben. Ha abban él elvesztette az ártatlanságát, mindig félni fog valamitől. Vajon mit gondolhat az a gyermek, amelynek a saját édesanyja dugja fel a vattapálcikát majdnem az agyáig. Mit gondol mikor ennek hatására folyik a vér az orrából?
1976-ban a kalifornia Chowchilla nevű városban elraboltak egy iskolabusznyi gyereket, majd a buszt elásták a gyerekkel és a buszvezetővel együtt. A sofőr és az idősebb gyerekek erőfeszítéseinek köszönhetőne megmenekültek. Lenore Terr traumakutatással foglakozott a 70-es években. Az gyerekrablás áldozatait éveken keresztül figyelte és kikérdezte az éppen aktuális állapotukról. Amit biztosan meg tudott állapítani az az, hogy a gyerekek nem biztak meg többé az embertársaikban és mogorvákká váltak. Megváltozott a személyiségük. Nem látták biztonságosnak a világot, többen úgy érezték, hogy korán fognak meghalni.
Ha már mi, felnőttek a félelemben való létet választottuk, legalább ne a gyerekek előtt tegyük azt.
Az itt leírtakat a saját véleményemet tükrözik, de a tények könnyedén ellenőrizhetőek már az internet segítségével is.
Molnár-Csiki Maren
Tanuljunk Tőlük 