Dominique Dunne esetéről magyar nyelvű bejegyzést is találtam az internetten. De mi is az, amit tanulhatunk a lány és sok hasonló helyzetben lévő hölgy esetéből?
A sikeres fiatal színésznő 22 évesen ismerkedett meg magas és jóképű barátjával John-nal. Mindketten tehetséges és sikerorientált fiatalok voltak, akik hamarosan össze is költöztek, környezetük szerint is tökéletes párt alkottak.
John elkötelezett, szinte már rajongó barátként sokszor váratlanul bukkant fel a lány forgatásain, mindig a lány mellett akart lenni.
Ahogy telt-múlt az idő Dominique-nak rá kellett döbbennie, hogy a férfi ragaszkodása nem szeretet, hanem féltékenység és kontroll. Emiatt egyre többet veszekedtek, a férfi nagyon félt, hogy elveszítheti a szerelmét. Ezt az érzést az is erősítette, hogy a lány egész munkanapját intellektuális környezetben töltötte. A főszakácsként dolgozó férfi ezt a kapcsolatát komolyan veszélyeztető tényként fogta fel.
Ezeket a bizonytalaság által kiváltott vészjósló jeleket nehéz helyesen értelmezni, a szeretet nevében szívesen elnyomjuk a rossz érzéseinket és megpróbálunk beszélni a szeretett személlyel, egyik esélyt a másik után adni, csak hogy működjön kapcsolat. Próbáljuk megnevelni, leszoktatni a féltékenységről, kétségbeesetten győzködni, hogy mi hűséges partnerek vagyunk. Néha még a férfi beteges kontrollját is hajlandóak vagyunk a szeretet jeleként értékelni.
Azután eljön az idő amikor ráeszmélünk, általában későn, hogy a féltékenység és a kontroll veszélyt jelent a testi épségünkre is. A férfi belső bizonytalansága, a saját magát vesztesként értékelő tudata soha sem szólt szerelemről. Megszállottként próbálja birtokolni áldozatát, hiszen, ha elveszíti a kontrollt felborul a magáról kialakított pozitív, sikeres énképe. Mivel a saját élete felett soha nem volt kontrollja, így ezt mások feletti kontrollal kompenzálja.
Előfordul, hogy egy ütés vagy komoly bántalmazás után még mindig megbocsájtunk, sokan elhisszük, hogy megváltozhat. Sajnos ez betegesen féltékeny és kontrolláló elkövetőknél lehetetlen. Ezért is kell a társadalomnak mindent megtennie, hogy kiszabadítsa a gyerekeket és a nőket az ilyen mind lelkileg, mind testileg veszélyes családi kapcsolatból.
Kiszabadulva a kapcsolatból még mindig nem könnyebülhetünk meg. A férfi vagy női elkövető még mindig nem adja fel, a saját csavart, nem normális felfogásával egyszerűen nem adhatja fel. Ha elveszíti a kontrollt, elveszíti saját magát, ismét realizálnia kell, hogy micsoda nagy vesztes is ő tulajdonképpen. Telefonál, várja az áldozatát, megjelenik a lakásánál és próbálja visszaszerezni a kontroll tárgyát. Néha még ilyenkor is hajlamosak vagyunk még egyszer, utoljára tiszta vizet önteni a pohárba. Még mindig azt hisszük, hogy a józan ész fog felülkerekedni és volt szerelmünk megérti, hogy vége a kapcsolatnak.
Dominique józanul gondolkodó emberként, a ki tudja hányadik szakítás és zaklatások sora után egyszer és mindenkorra le akarta zárni az ügyet. John egyik este váratlanul megjelent a lány házánál és az ajtón keresztül győzködte, hogy fogadja vissza őt. A lány először a láncot fent hagyva próbálta belátásra bírni a férfit, majd kilépett az ajtó elé gondolván biztonságban van, hiszen egyik kollégája bent ül a nappaliban.
John megfojtotta a lányt ott, a ház ajtajában, így tartva meg a kontrollt a lány és a kapcsolat felett. A saját fejében ő döntött a kapcsolat végleges befejezéséről. Sajnos később be kellett látnia, hogy valamit nagyon elrontott, hiszen élete hátra lévő részét börtönben kell töltenie. Ezt ő maga is elismerte.
Ha már egyszer eldöntöttük, hogy elhagyjuk a mérgező kapcsolatunkat, mert partnerünk képtelen a normális viselkedére, akkor a NEM, az legyen NEM. Nincs még egy lehetőség, nem kell még egyszer átbeszélni azt, amit már a végletekig megbeszéltünk, főleg nem erőszakos, féltékeny és kontrolláló ex partnerrel nem.
Hivatkozás az anyag idézéséhez: Molnár-Csiki, M. (2018.04.26.) A nem legyen nem, főként a fejünkben Learn from Me Hozzáférés: https://learnfromthem.home.blog/2019/02/16/a-nem-jelentsen-nemet-fokent-a-fejunkben/
Tanuljunk Tőlük 