Katának mosolygnia kellett saját ügyetlenségén, de azon is, hogy sikerült a kezében lévő kávés poharakat vizszintesen tartania miután megbotlott a járda szélében. Még mindig mosolyogva nézett fel a poharakról, amikor pillantása találkozott egy közeli ház lépcsőjén ülő ismeretlen férfiéval. A férfi vissza mosolygott.
Néhány nappal a történtek után a munkából hazafelé sétáló Katához lépett a férfi. Bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy emlékszik-e még rá. Katának fogalma sem volt, hogy miről beszél a férfi, már akkor elfelejtette az „összemosolygásukat”, amikor elfordította tekintetét a féfiről. A férfi csevegésbe kezdett, Kata kelletlenül, de udvariasan válaszolgatott. Ezen felbuzdulva a férfi meghívta egy kávéra.
-Hogyne, majd legközelebb-válaszolta örömmel a lány.
Örült, hogy a férfi lehetőséget adott a konverzáció gyors befejezésére. Esze ágában sem volt elfogadni a meghívást.
Ezt követően a férfi minden nap a lépcsőn ülve várt. Amint megpillantotta Katát, oda sietett hozzá. Egyre követelőzöbben próbálta rávenni a nőt a közös kávéra. Kata mindig igent mondott, hozzátéve, hogy majd máskor.
Végül beadta a derekát, felment kávézni a férfi lakására. Tudta, hogy helytelen amit tesz, de nem akarta megbántani a férfit és remélte, hogy így egyszer és mindenkorra lerázhatja őt.
Az ajtóban búcsúzkodva igent mondott a következő meghívására is. Nem is értette miért, hiszen esze ágában sem volt a férfit az életének részesévé tenni.
Természetesen a zaklatás folytatódott, a férfi minden nap a lépcsőn ülve várt és követelte a közös kávézást.
Jól lehet új útvonalakat használt, kerülve a találkozást, mégis összefutottak. Esténként és hétvégéken is, véletlenül és a legváratlanabb helyeken. Ilyenkor a férfi részeg volt, ami sokkal erőszakosabbá tette. Minden erejével azon volt, hogy Katához közelebb kerüljön. A nő döbbenten hallgatta kijelentéseit, miszerint ő az egyetlen barátja és senkije sincs rajtakívül. Ilyenkor hazáig kisérte a nőt és tovább ordibált a kapu előtt.
Néhány hét eteltével odáig fajult a dolog, hogy amikor nem dolgozott Katát követte és zaklatta. Órákig állt a háza előtt, ilyenkor, ha ki is ment a rendőrség csak elküldeni tudta a férfit, aki semmi rosszat vagy bűnöset nem látott abban amit csinál.
Kata próbált szép szóval és logikus érveléssel hatni a férfi józan eszére, rosszabb napokon kiabálva próbálta megértetni a férfivel, hogy nem akar vele sem barátáságot, sem más fajta kapcsolatot.
Ezen a ponton kezdett derengeni neki, hogy ha határozottan elutasítja a kávét és a csevegést, akkor most nem lenne ebben a helyzetben.
Egyik nap figyelmetlemségből a férfi háza felé sétált, aki még mindig kávézni akart vele. Rendben, de ezután békén hagysz, nincs több kávé és követés-válaszolta Kata. Naívan remélte, hogy ha beváltja az igéretét, megszünik a férfi terrorja.
Miközben a férfi a kávéval volt elfoglalva, a nő a fürdőszobában próbálta összeszedni a gondolatait.
-Minek is jöttem ide már megint, a legjobb lesz ha most azonnal elmegyek-gondolta.
Ki is kiabált, hogy mennie kell, még sem tud maradni. Közben az ablakon való menekülést mérlegelte. Az ablak kicsi volt, nem volt más választása, az ajón keresztül kellett mennie.
Kinyitotta az ajtót. A férfi kifejezéstelen tekintettel várt rá, egy 45 cm-es bajonettet tartva a kezében.
Most elmegyek-mondta többször is, miközben megpróbált elmenni a férfi mellett, aki azonnal lecsapott rá. Számtalan szúrással és vágással megsebesítve menekült előle vissza a fürdőbe. A férfi csak ment utána, egyik szúrás a másik után.
Erejét vesztve feküdt a kádban, számtalan sebből vérezve. Nem értette, hogy mit akar tőle a férfi, miért akarja megölni. Végső kétségbeesésésben csak annyit mondott: maradok.
A féfi azonnal leeresztette fegyverét. Kata kérte, hogy hívjon mentőt, de erről szó sem lehetett, így egy törölközőt kért a vérzés csillapítására. Mikor a férfi eltünt a lakásban utolsó erejét összeszedve, a padlón csúszva kimenekült a folyósóra, ahol szerencséjére pont ott volt az egyik szomszéd.
Visszatekintve az eseményekre, Kata belátja, hogy már az első alkalommal el kellett volna utasítania nem csak a meghívást, de az udvarias beszélgetést is. A lány nem hibáztatható azért ami történt, de egy kis elővigyázatossággal elkerülhető lett volna a tragédia.
Idegenekkel ne legyünk kedvesek, udvarias távolságtartás biztonságosabb. Ne mosolyogjunk, ha egy véletlen eset miatt beszélnünk kell néhány szót egy ismeretlennel. Ez az óvatosság túlzónak látszik, de gondoljunk bele, lehet, hogy úgy járhatunk mit Kata.
De mi is a probléma a történetben szereplő férfivel? Esetünkben a férfi nem más mint egy stalker, egy megszállott zaklató. Ismertető jegyük, hogy „szerelmük” tárgyával, akit nem ismernek és aki valózínűleg csak néhány kedves szót intézett hozzájuk vagy rájuk mosolygott, kapcsolatot akarnak kialakítani.
Ez a típusú elkövető az életben kapcsolatot kialakítani képtelen, ezért egy fantázia kapcsolatot alakít magának. A fantázia világában az áldozat nem más mint egy tárgy. Ha a „tárgy” nem hajlandó együttműködni a zaklató erőszakossá válik, fenyegetéssel és megalázással próbálja belátásra bírni a „szeretett” személyt. Mivel az áldozat ezen a ponton már látni sem szeretné, az elkövetőnek nem marad más, mint az egyre fokozodó molesztálás és az arra kapott válaszok, pont úgy, ahogy Kata stalker-je tette.
A zaklatóval nem érdemes és nem is szabad hosszas argumentációba bonyolódni, meggyőzni, hogy hagyjon bennünket békén. Ő ezekben a beszélgetésekben csak azt látja, hogy a kapcsolat megvalósulhat. A legkevésbé érdekli „szerelmének” fizikai vagy lelkiállapota, erre hivatkozni nem érdemes.
Hivatkozás az anyag idézéséhez: Molnár-Csiki, M. (2018.07.12.) A barátságtalanság hasznossága Learn from Me. Hozzáférés: https://learnfromthem.home.blog/2019/02/16/a-baratsagtalansag-hasznossaga/
Tanuljunk Tőlük 